TB-ellátások és adózási formák – hogyan hat a választásod a jogosultságaidra?
Sok vállalkozó és munkavállaló nincs tisztában azzal, hogy az adózási forma megválasztása nemcsak az adóterhekre, hanem a társadalombiztosítási ellátásokra is hatással van. Bizonyos egyszerűsített adózási módok ugyanis nem, vagy csak részben alapoznak meg TB-jogosultságot, ami később befolyásolhatja például a nyugdíjat, a táppénzt vagy az egészségügyi ellátásokat. Nézzük meg, milyen különbségek vannak az egyes formák között.
A kisvállalati adó (KIVA) választása esetén a biztosítási és járulékfizetési szabályok nem térnek el az általános rendszertől. A KIVA alá tartozó vállalkozások alkalmazottai és tagjai ugyanúgy biztosítottak, mint bármely más munkaviszonyban álló dolgozó. Az egyetlen különbség, hogy a KIVA-s cégek mentesülnek a szociális hozzájárulási adó (szocho) bevallása és megfizetése alól, mivel azt a KIVA váltja ki.
Más a helyzet az egyszerűsített foglalkoztatás (EFO) esetében. Itt a munkavállaló nem minősül biztosítottnak, vagyis ezen jogviszonya alapján nem jogosult egészségügyi szolgáltatásra és táppénzre. Az EFO-s dolgozók ugyanakkor szereznek nyugdíjjogosultságot, valamint jogosultak baleseti ellátásra és álláskeresési járadékra. A nyugdíjalap viszont igen alacsony, mivel az ellátási alapot a minimálbér kis százalékában határozzák meg, így az ebből származó szolgálati idő és jövőbeni ellátás értéke is szerényebb.
Az EKHO-s adózás (egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás) már kedvezőbb lehetőség, hiszen az ekhót fizető magánszemély egészségügyi ellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra és nyugdíjbiztosításra is jogosultságot szerez. Ugyanakkor az ekhóval szerzett jövedelem nem számít bele a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások – például a táppénz vagy a csecsemőgondozási díj – alapjába. Ez azt jelenti, hogy ha valaki kizárólag ekhós jövedelemmel rendelkezik, akkor ezekre az ellátásokra nem jogosult. A nyugdíj szempontjából az ekhóalap meghatározott hányada számít keresetnek, így az ebből származó ellátás is arányosan alacsonyabb.
A KATA (kisadózó vállalkozók tételes adója) korábbi formájában teljes biztosítást biztosított, azonban az új szabályozás szerint már csak az egyéni vállalkozók választhatják, és havi fix összegű járulékfizetéssel szereznek TB-jogosultságot. A baj ott van, hogy az ellátási alap mindössze 108 000 forint, ami a nyugdíj és más pénzbeli juttatások számításánál meglehetősen alacsony érték.
Külön kategóriát képeznek a háztartási alkalmazottak, akiket a 2010. évi XC. törvény szabályoz. Ők e jogviszonyuk alapján semmilyen társadalombiztosítási ellátásra nem jogosultak – vagyis nem kapnak egészségügyi szolgáltatást, táppénzt, nyugdíjat, és szolgálati időt sem szereznek.
Összességében tehát az adózási forma megválasztása nemcsak pénzügyi kérdés, hanem hosszú távon meghatározza a munkavállaló vagy vállalkozó társadalombiztosítási jogosultságait is. Míg a KIVA és az általános szabályok mellett teljes körű biztosítás jár, az EFO, az EKHO vagy a KATA esetében korlátozott ellátásokra lehet számítani.
