Átvihető-e a pótszabadság a következő évre? – Mit enged a Munka Törvénykönyve és hol a határ?
Az év vége közeledtével sok munkáltató és munkavállaló szembesül azzal a kérdéssel, hogy mi történik azokkal a szabadságnapokkal, amelyek valamilyen okból nem kerültek kiadásra. Gyakran felmerül a lehetőség, hogy a felek közös megállapodással átvigyék a szabadság egy részét a következő évre – de vajon ez jogszerű minden esetben? Különösen sok a bizonytalanság a pótszabadság kapcsán, ezért most tisztázzuk a legfontosabb tudnivalókat.
A Munka Törvénykönyve egyértelműen kimondja: a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivéve néhány, a jogszabályban tételesen felsorolt esetet. A főszabály alól több könnyítés is létezik – például ha a munkaviszony az év utolsó negyedében kezdődik, vagy ha a munkáltató működését érintő súlyos ok miatt nincs mód a szabadság kiadására. Bizonyos esetekben a szabadság egy része átvihető a következő év március 31-ig. A munkavállalót érintő akadályoztatás, például táppénz vagy más mentesülési ok szintén hátráltathatja a szabadság kiadását, ilyenkor az akadály megszűnésétől számított 60 napon belül kell azt pótolni.
A kérdés azonban különösen a pótszabadság esetében válik érdekesebbé. A jogszabály megengedi, hogy a felek írásban úgy állapodjanak meg: az életkor után járó pótszabadság a következő év végéig legyen kiadható. Ez azonban kizárólag erre a pótszabadság-típusra vonatkozik. További napokat – például gyermekszám vagy egyéb jogosultsági ok alapján járó pótszabadságot – már nem lehet a megengedett keret felett átvitelre jelölni.
Fontos az is, hogy ettől a szabálytól csak a munkavállaló javára lehet eltérni. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő, ha a munkavállaló „beleegyezik” több pótszabadság átvitelébe – az eltérés akkor jogszerű, ha valódi, számára kedvező körülmény is kapcsolódik hozzá. Ha a munkáltató csupán adminisztratív okokból vagy saját működési kényelme miatt szeretné átvitelre helyezni a napokat, az nem állná ki a jogszerűség próbáját.
Összességében a pótszabadság átvitelének lehetősége szűk keretek között mozog. A gyakorlatban a legbiztosabb megoldás az, ha az életkor utáni pótszabadságot viszik át a felek, míg a fennmaradó szabadságnapokból legalább ötöt még az adott évben kiadnak, és legfeljebb további öt nap áttehető januárra. Így a szabadság kiadása megfelel a törvényi előírásoknak, és elkerülhetők a jogértelmezési viták is.
